Túlélni Szlovéniát - V. nap - Út a csodák vidékére II.

A Črnava-tó tól tovább indulva már csak 40km-t kellett megtenni, hogy elérjem Bled-et.

Mikor feltűnt a Száva folyó a láthatáron, akkor már tudtam, hogy nem vagyok messze. Gyönyörűen sütött a nap mikor megérkeztem, és üdítő érzésként tört rám az, amikor elémtárult Bled kristálytiszta tava. 

A motoromat a tó melletti parkolóban tettem le kelet felől. Mivel hét ágra sütött a nap, és volt még mindig vizes cuccom, így kiterítettem azokat a motorra száradni. Gondoltam ezeket az ócska ruhákat csak nem viszi el senki. A pólót és a törölközőt a dobozra és az ülésre, a vizes zoknikat pedig a motorblokk környékére.

Bled, Bledi-tó, Bledi vár, Nagyboldogasszony-templom

Bled, északnyugat-Szlovéniában, a Felső-Krajna régióban, a Júlia-Alpokban fekszik 188,5 km²-en, a tengerszint felett 508 méterrel. A város alapítása hasonló a mi országunkéhoz, 1004-re tehető. Közel 82000 fő a népessége. 

Történelem: 

"A település területe már a kőkorszak óta lakott. A Bledi vár első említése II. Henrik 1004. április 10-re datált adományozó levelében található, mikor Uelden néven I. Albuin brixeni püspöknek adományozta a vidéket. Az 1278-as Mars mezei csata után Habsburg Rudolfhoz került, mikor legyőzte II. Ottokár cseh királyt. 1364-től Bled a középkori Krajnai Hercegség része volt, majd 1809 és 1816 között a Napóleon által létrehozott Illír tartományokhoz tartozott. 1813-ban Ausztria visszafoglalta, 1816-tól az Illír Királyság, 1849-től a Krajnai Hercegség osztrák koronatartomány része lett 1918-ig.

Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után a területet 1918-ban a Jugoszláv Királysághoz kapcsolták, Bled Karađorđević kormányzó nyári rezidenciája lett. Ezt a hagyományt Josip Broz Tito is folytatta, ő is itt építtette fel nyári lakhelyét (ma ez az épület egy luxusszálloda). 1938-ban itt írták alá a Bledi egyezményt Magyarország és a kisantant államai között

"  via: WIKIPEDIA

Mondanom sem kell, hogy el voltam ájulva a hely látványától. Sok ember mesélt már nekem Bled-ről, természetesen csak jókat, de nekem még csak most volt alkalmam ezeket megtapasztalni. És mit mondjak...? A "nem tévedtek" szó erre túl gyenge lenne. Nem is értettem, hogy-hogy még csak most jutottam el erre a szép helyre. Miért nem vettem az e helyről szóló beszámolókat, leírásokat komolyabban?! 

Bled legnagyobb turisztikai látványossága a gleccser vájta Bledi-tó. Felette egy szirten pedig az emblematikus Bledi vár látható. El is indultam hát, még mindig tátott szájjal, körbe járni a tavat, a vár felé először. 

A várral szemben található bobpálya.

A tó északi, és keleti részen virágzik a turizmusi kereskedelem. A tó menti éttermek mellett lehetett bérelni csónakot, kajakot és bringát is. Hajókirándulásra is be lehet fizetni, és természetesen fizetős strand is van. Ennek ellenére a tó menti park-szerű sétáló övezet szép és tiszta.

Felértem a várba, majd kimerészkedtem egy lezárt sziklaszirtre, ahol a tó teljes panorámáját láthattam. 

Csak ámultan néztem, hogyan lehet ez ilyen szép. A tó minden oldaláról akartam látni ezt a panorámát. 

Innen jól látszott a várral szembeni zöld bobpálya is.

A tó közepén, egy kis szigeten áll a Nagyboldogasszony-templom. A szigetről gyakran hallani harangzengést, mivel az a hiedelem, hogy aki háromszor megrántja a harang kötelét, annak nagy szerencséje lesz. A szigeten már az őskorból való nyomokat is találtak. A templom előtt itt állt Živa, a szláv szerelem- és termékenység istennő szentélye. A szigetre csónakkal, vagy a helyi Pletna nevű bárkával lehet eljutni.

Elindultam vissza, lefelé a motorhoz, hogy aztán elmenjek a tó déli részére is. Aztán majd a nyugatira, hogy onnan is tudjak gyönyörködni ebben a látványban. Egyszerűen nem bírtam betelni vele. 

Visszaértem a motorhoz, amikor is egy öreg házaspár nézegette az ott parkoló jobbnál jobb motorokat. A néni az öreg férjének sorolta a rendszám alapján, hogy mely motor, melyik országból érkezett. Volt Olaszországból, Ausztriából és még egy-két külföldi országból is. Szóval félig-meddig nemzetközi. Mikor az én ütött-kopott motoromhoz ért a néni a férjével, és hallottam, ahogy mondja, hogy Hungary, egy kicsit elmosolyodtam, mivel úgy éreztem, hogy országunk gazdasági jelenlétét a világban méltán tükrözte a motorom, hiszen az volt a legöregebb, és a legütöttebb is. 

Minden cuccom megszáradt, és most már egy nedves ruhám se maradt végre. Elindultam a bobpályához, a tó déli részére, hogy onnan is csináljak pár fotót. 

Motorral felmentem még a bobpályára is a képek kedvéért.

Majd elindultam a tó nyugati részére. 

A tó nyugati részéről a legjobban úgy lehet belátni teljesen a tavat, ha felmegyek az egyik hegyre. Ez megint csak nem volt egy egyszerű feladat, de elindultam. Ha már itt vagyok, ezt nem hagyhatom ki. A tó nyugati részén lévő dombokra kis ösvény vezetett fel és aztán végig. 

Nem is találhattam volna jobb rálátást a Nagyboldogasszony-templom-ra, mint ez a hely. Na jó, vezetett volna még tovább, és magasabbra is az ösvény, de én így is elégedett voltam. 

A tó nyugati részén van egy szabadstand, ami sokkal jobb és szebb, mint bárhol máshol a tó területén, ahol pl. fizetős volt. Innen úgy festet, mint valami tengerpart. A vize kristálytiszta volt. 

Nagyon sok mindent kihoztam eddig a napból, és még így sem járt túl későn az idő, így elindultam vissza le a tóhoz, hogy strandoljak is egy kicsit. 

A motorral egészen a partig mentem, ami tényleg olyan volt, mint egy tengeré. Az emberek megint csak néztek, és próbálták kitalálni miféle vándor lehet ez. Bármerre is mentem, a motoron lévő sátor, és hálózsák kombináció megmozgatta az emberek fantáziáját, és szerintem kicsit irigyek igy voltak az ehez társuló szabadsághoz. 

A tó vize nagyon hideg volt, de miután megmártóztam már nagyon kellemesen hatott. Még sosem fürödtem ilyen városi tóban, aminek ilyen szép panorámája volt. 

Csináltam még pár képet a vízből, aztán egy pici pihengetés után ismét cuccoltam fel a motorra és indultam tovább. 

Az ittlétem alatt, és az utazásom során teljesen megfeledkeztem a világról. Jó volt végre ennyi ember között lennem. Természetesen sajnáltam, hogy még mindig egyedül, de egyáltalán nem voltam emiatt elkeseredve. Egyfolytában lenyűgözve éreztem magam, és itt még nem volt koránt sem vége a mai napomnak. Indultam tovább a Bled mellett lévő        Vintgar-szoros-hoz. 

A Vintgar-szoros koronázta meg csak igazán ezt a napot, így nem érdemli meg, hogy csak  így a cikkem végére biggyesszem. Így hát a következő része a cikknek a szorosról fog szólni, és a napom végéről a Danica kempingben.